6.rész Titok

Sziasztok! :)
Ne haragudjatok, hogy késtem a résszel egy hetet, csak vizsgáim lesznek és arra is kell készülnöm, de igyekeztem minél hamarabb meg írni :) remélem tetszeni fog.
Szerintem ha lesz időm akkor vasárnap is tudok hozni egy részt de nem ígérem.
Megköszönöm a kommenteket, ha ide vagy akár a facebook csoportba írtok :)
Jó olvasást.
Kimji ^^

-Gyönyörű vagy – simította meg az arcom.

Nagy szemekkel néztem övéibe, amik arról árulkodtak, hogy ezt komolyan így is gondolja.

Elpirulva hajtottam le a fejem és elmosolyodtam.

-Kérlek… rám mosolyogj. Látni akarom a mosolyod – emelte fel lágyan az államnál fogva a fejem.

Szemeiben könnyek csillantak meg majd elfordult és egy szó nélkül ment ki a szobából.
Nem értettem miért, hiszen nem is mondtam semmit, és úgy cselekedtem, ahogy kérte.

A hangos ajtó csapódásra egy picit összerezzentem. Nem tudtam, hogy most menjek- e utána… vagy inkább hagyjam. Nem tudom milyen a múltja, hiszen csak annyit tudok, hogy a felesége megcsalta… talán ez lenne a baj? Talán látja bennem a feleségét és azért lett ilyen, bár én még nem láttam Taeyeon-t. Biztos szép.

Egy fél óra múlva kimentem, de nagy csend uralkodott a házban, szinte már ijesztő volt, hogy egy légy zümmögését se hallom… semmit se.

Elmentek volna?

De most mit csináljak egy idegen házban? Múltkor is balul sült el mikor bementem Baekhyun szobájába.

Lementem a földszintre, mert oda még eltaláltam. Körbe néztem egy picit meg akartam ismerni Baekhyunt, ha már nem mesél magáról. Olyan zárkózottnak tűnik, mintha titkolna valamit.

Bementem a nappaliba, ami ugyan csak gyönyörű látványt mutatott mint minden más ebben a házban.

Nem értem, hogy lehet ennyi pénze Baekhyunnak, de biztos a vállalkozása jól megy és azért.

Én nem értek ehhez. De igazából, azt se értem miért hozott ide, ugyan úgy tudtam volna az óvodában és foglalkozni a fiával. Egyszerűen nem értem miért tette ezt.

Amikor leültem volna a nagy fehér kanapéra észrevettem egy dobozt, rajta amire rá volt írva, hogy „régi képek”. Elmosolyodtam, mert mindig is szerettem képeket nézegetni.

Lassan felnyitottam a doboz tetejét és az első kép, ami a kezembe akadt az Baekhyun volt kicsi korában amint egy széken ül, és a kamerába néz.

Kuncogva raktam le a képet, de ami utána akadta a kezembe azt jobban közelebbről is szemügyre vettem, hogy jól látok-e.

Én voltam rajta egy lány, aki mellettem ált és Baekhyun. Nagy szemekkel néztem a képet. Egyszerűen lehetetlen. Hiszen nem is rémlik semmi. Honnan ismerhettem.

Gyorsan visszatettem mindent a helyére és felpattantam a kanapéról, mert hallottam, ahogy nyílik a bejárati ajtó.

Közelebb mentem Baekhyunhoz, de csak egyedül volt.

-Hol van Hyun? – kérdeztem kedvesen, mert tudom, hogy váltunk el és még rosszat is csináltam avval, hogy kutakodtam a cucci között.

-Az anyjánál – sóhajtott egyet majd levette a cipőjét.

-Ne haragudj, hogy csak úgy itt hagytalak – ölelt hirtelen magához, amire nem tudtam mit reagáljak, mert olyan gyorsan történt, végül lassan visszaöleltem és kezem lapockájára helyeztem.

-Olyan jó újra – suttogta.

-Micsoda? – néztem, rá mert nem értettem mire mondja.

-Semmi semmi – mosolyodott el majd megsimogatta az arcom és a konyha felé vette az irányt.

-Főzöl velem? – kérdezte rám nézve, de a kedves mosoly még mindig ott pihent az arcán.

Bólintottam majd oda mentem mellé és segítettem neki előkészíteni az ételt. Valami európaiabbat akartunk csinálni és enni is ezért pizzát kezdtünk el csinálni.

A tésztagyúrás közben elég sok helyre került a lisztből.

-Te… ezt még visszakapod – nevetett rám nézve Baekhyun mert szinte az egész arca fehér lett.

Visítva próbáltam elmenekülni, de ő elkapott és a vállára tett.

-Neee… tegyél le – nevettem.

-Nem… most csönd – lassan leeresztett az ebédlőben lévő kanapéra – most kapsz egy puszit – nevetett és már csücsörített is.

Pirulva próbáltam arrébb menni, de nem engedett.

-Mondtam, hogy visszakapod… most viseld a következményét a tettednek – hirtelen ért minden, lefogta a kezem és ajkait az enyémre tapasztotta. Először csak bámultam magam elé. Megcsókolt?

Mire felfogtam volna elhajolt tőlem.

-Lisztes vagy csajszi – kuncogva simogatta meg piros arcom majd felegyenesedett mellőlem és visszament a konyha részre.

-Mi volt ez? – suttogtam magam elé. Hiszen más hogy is megoldhatta volna, hogy lisztes legyek ő még is megcsókolt.

-Na most akkor jössz segíteni? – morrant fel mögülem, ami miatt szinte megugrottam.

-M….Megyek – pirultam el, és fel is keltem.

Utána totyogtam, mert még menni is alig bírtam a sokkos állapotom miatt.

Csöndben folytattuk a pizza készítést, de én végig azon agyaltam, hogy miért tette ezt.

-M…Miért csókoltál meg? – kérdeztem meg tudatomon kívül.

-Csak – mosolygott rám huncutul majd folytatta a főzést.

Mikor beraktuk a pizzát a sütőbe egy hirtelen mozdulattal rántott magához akár egy babát.

-Héj ezt fájt – morogtam a mellkasába.

-Ne haragudj – suttogta, és lágyan végig simított a hátamon.

Eszembe jutott karjai között az a kép, amit ma találtam rólunk. Nem mertem megkérdezni, hogy neki honnan van az a kép, mert akkor elárulom magam, hogy kutakodtam a cuccai között.

Valahogy utalnom kellett rá, úgy, hogy ne bukjak le.

-Baekie… mesélsz nekem egy picit a múltadról? – néztem fel á félve.

Hirtelen elengedett. Arcán egyszerre látszott a félelem és a harag.

-Nem – mondta egyszerűen.

-Kérlek… szeretnék megtudni rólad pár dolgot – kérleltem, de úgy vettem észre, hogy nem hat.

Erősen ragadta meg a kezem és tolt ki a konyhából.

-Ha jót akarsz magadnak, akkor most hagyj békén – mondta nyugodtan, de hangjában még is érződött az idegesség.

Mi volt ez? – kérdeztem magamban.

Mikor valami személyes dolgot szeretnék megtudni róla mindig ilyen ideges, lesz, amikor bementem a szobájába akkor is majdnem megerőszakolt elrettentést képpen, hogy többet nem menjek be többet.

„Mit titkolhat?”

Inkább bementem a nappaliba és leültem arra a kanapéra ahol még mindig ott pihent a fényképes doboz.

Egy picit arrébb toltam, hogy ne legyek még ennél jobban is feltűnőbb.

Fél órát ücsörögtem magányosan a kanapén mikor Baekhyun kijött.

-Menj… kész a kaja – rideg volt a hanga és még rám se nézett.

Sóhajtottam egyet és bementem a konyhába.

Életemben nem ettem még ilyen finom pizzát. Nagyon jó lett, de még jobb lett volna, ha ő is velem eszik.

Még ennyi idő után se értettem miért akadt ki ezen az egy kis kérésen, de majd idővel minden kiderül.

Az órára néztem, ami a konyha falán lógott. Este 7 órát mutatott. Ledöbbentem, hogy ilyen gyorsan elment ez a nap.

Felkeltem a székről és miután elmosogattam lassan elindultam ki a helyiségből, de meg torpantam az ajtóban mikor résnyire kinyitottam. Baekhyun éppen azt a dobozt égette el, amiben a képek voltak.

„Miért?”