3.rész Nagy, Nagy ház

Sziasztok! :)
Meg is hoztam ahogy ígértem a következő részt. Igyekeztem vele. Remélem tetszeni fog.
Kérlek szépen mindenkit aki olvassa a blogom, hogy írojon akár ide vagy akár a facebookos csoportba kommentet, hogy hogy tetszett mert az nagyon sokat segít. Akár név telenűl is lehet írni mindenképpen válaszolok majd rá :)
Köszönöm szépen.
A követező részt szerintem szombaton vagy vasárnap hozom. Igyekezni fogok vele ^^
Jó olvasást. (Kimji)

Mikor a pakolásokkal készen lettem és csillogott villogott a ház láttam, hogy az óra fél 2 mutat.

Ijedten konstatáltam, hogy fél óra múlva az óvodában kell lennem.

Egy picit féltem, mert kitudja miért hív oda ez a pasi, de érdekelt is a dolog. Tudni szerettem volna, mit akar velem annyira fontos dolgot kezdeni, hogy így külön csak engem oda hív és minden más munkatársamat elküldött.

Gyorsan futottam be a szobámba, hogy kiválasszak valami elegánsabb ruhát, hogy ne tűnjek mindig olyan kislányosnak. Hiszen már 19 éves vagyok. Egy fehér alapon fekete pöttyös galléros pólót és egy fekete szoknyát húztam fel egy harisnya nadrággal meg egy kis piros cipővel. A tükörbe nézve jöttem rá, hogy nekem valahogy nem meg az, hogy felnőttesebb legyen a kinézetem. Talán így még kislányosabbnak tűnök, de erre most nem nagyon volt időm, hogy elgondolkodjak, mert már rohantam is ki a házból, hogy oda érjek időre az oviba.

Pontosan 2 órára értem oda, mint ahogy tegnap is.

Lassan nyitottam ki a nyikorgó ajtaját az épületnek és besiettem a terembe ahol tegnap összefutottam a titokzatos férfival.

Amint beléptem meg is láttam.

A picike asztal mellett ült, ami szerintem a gyerekeknek volt fent tartva. Igazán vicces látványt nyújtott, hogy egy érett férfi a gyerek asztal mellett ül, amin egy picit el is mosolyodtam.

Ő unott arckifejezéssel kelt fel az aprócska székről és a haját kezdte el igazgatni.

Egy sima fehér póló volt rajta meg egy napszemüveg, aminek bel téren nem tudom mi értelme volt, de rendben. Az egyik kezében a fekete kabátját tartotta még a szájából egy papírlap lógott ki.

Lassan elém sétált mikor végzett a haja igazgatásával a szájából kiszedte a lapot és oda nyújtotta nekem. Fél szemmel közben láttam, hogy leveszi a napszemüveget, aminek az oldalán egy drága márka állt. Honnan van neki ilyenje. Talán lopta?

Mikor krákogott egyet szemem inkább a papír fecnire irányítottam, amit a kezembe adott.

-Ezen rajta van a telefon számom, ha bármi baj van. Rám számíthatsz – mondta mély hangján.

Leolvastam a számot a lapról.

De hát ezt most miért mondta. Mi tudhat ő.

Lassan felemeltem a fejem és barna szép szemeibe néztem.

-Ezt hogy érti? – kérdeztem halkan, mert nem voltam biztos a saját hangomban sem.

-Úgy ahogy hallottad… viszont Hyunnak már nagyon hiányol… gyere – fogta meg a csuklom és maga után kezdett húzni.

Most valahogy követelőzőbb és még is közvetlenebb volt a tegnapihoz képest.

Fura volt ez a hirtelen váltás.

Nem tudtam, hogy hova fog vinni ezért egy picit megrémülve hőköltem hátra evvel őt is megállítottam a nagy iramban.

-Hova visz? – kérdeztem felháborodva, mert nem tetszett, hogy ilyen akaratosan ráncigál maga után.

-Hát szerinted hová? Hyunhoz – mondta egyszerűen majd mikor látta, hogy megbékéltem egy picit a helyzettel megint neki kezdett a gyors iramnak evvel magával rántva engem is.

Mikor kiértünk az óvodából csak akkor vettem észre, hogy egy nagy terepjáró áll az épület előtt. Nagyon szép volt bár a márkáját nem tudnám megmondani, nem vagyok egy nagy autó ismerő, de az ezüstös árnyalata és a tiszta csillogás arra utalt, hogy ez valami gazdag emberé lehet.

Meglepődve néztem „nem mondom meg a nevem Joe-ra” aki kinyitotta az autónak az anyós ülés felőli ajtaját.

Talán ezt is lopta volna? Hiszen egyáltalán nem úgy néz ki, mint egy gazdag ember.

-Szállj már be – szolt rám egy picit ingerülten mikor már 2perc után se mertem beülni az ülésre.

Egy picit összerezzentem erős férfias hangjára de végül becsücsültem.

Nem éreztem magam benne biztonságban, hiszen akár lehet, el akar rabolni vagy meg akar erőszakolni.

Nem volt időm ezen gondolkozni, mert beült mellém és elindította az autót.

Csöndben ültem mellette, nem akartam nagyon beszélgetni vele. Nem ismerem. De hova visz? ÉS hol van Hyun?

Egy 30perces csönd és utazás után meg is éreztünk egy város széli brutálisan nagy házhoz.

Életemben nem láttam ekkora és ilyen szép házat.

Tátott szájjal szálltam ki a kocsiból és csak bámultam az óriási és gyönyörű épületet.

Legalább 5 szintes lehet annyi szobával, hogy egy egész iskola is elférhetett volt benne. Előtte egy nagyon nagy medence volt, aminek a szélén sok-sok napozó ágy.

A háznak nagy ablakai voltak ezért egy picit olyan érzést kölcsönzött mintha egy hotel lenne.

A falak krém színű téglákból voltak és ezt egy picit megspékelték avval, hogy a középső szinten a fal homok vörös volt. Különleges motívumokkal volt megcsinálva a terasz is, ami óriási egyediséget adott a háznak, és így késő délutáni órákban, hogy kezdett már egy picit sötétedni még szebb volt. Persze, hogy a lényeg se maradjon el volt kerítés is, ami igazán egyszerű volt, mert csak azokból a krém színű téglákból volt össze rakva, de még is elég magas és erős volt ahhoz, hogy védje a szinte már kastélyt.

-Szállj vissza, mert így nem tudsz bejönni – szólt ki az autóból elrablóm. Bár nem is rabolt el. Jöttem én magamtól Hyun miatt. De akkor ő ebben a házban lakna?

Gyorsan visszaszálltam és becsuktam az ajtót.

-Megtudhatom a nevét? – kérdeztem félve, ránézve.

-Ohh… hát persze… - kezdett neki kedvesen - Csak hívj Mr. Byunnak… sehogy máshogy – és fejezte be mogorván.

Miért ilyen? Miért nem tudhatom a rendes nevét?

Még e gondolkoztam megnyomott egy gombot, amitől előttünk a kapu kinyílt és a kocsival szépen lassan begurult az úton, ami pontosan az ajtóhoz vezetett.

-Most már kiszállhatok? – kérdeztem fintorogva Mr. Byunra nézve. Ő csak bólintott ezért gyorsan kiugrottam mellőle.

De meg is gondoltam magam mikor mellettem termett két rottwieler. Sietve futottam Byun mögé, aki csak nevetne intett a kutyáknak, akik azonnal ott is hagytak minket.

-Itt egyedül nem járkálhatsz – simított ki egy tincset a szememből mikor felém fordult.

Én csak a sokktól hevesen kezdtem el bólogatni, hogy értettem, amit mondott és nem tetszek ilyet többet.

Lágyan fogta meg a kezem, amin meg is lepődtem, mert igazán puha keze van. Nem akaratosan vagy követelőzve rángatott maga után, mint az óvodában, hanem inkább megsimogatta a hátam hogy induljak el mellette.

Nem értettem, hogy most miért volt ez, de biztos meg van az oka.

A kulccsal kinyitotta a házat és bevezetett.
-Appaaaaa –hallottam meg Hyun hangját.